Előrebocsátom hogy beteg vagyok. Minden diplomáciai képességemet bevetem, de ha rontok a helyzeten, nem sikerül pártatlannak maradnom stb, hagyjatok figyelmen kívül.
S.L feladni készül ezt a fórumot. Volt olyan jelentkező, aki vállalta, hogy átveszi.
Megkérem az illetőt, tegye ezt meg, legyen olyan szíves.
Ez én volnék, és el is vállalom. Ezzel szorosan összefügg, hogy bár legszívesebben elkerülném, de talán elkerülhetetlen hogy bizonyos dolgokra reagáljak, még ha nem is közvetlenül engem érint.
Ami a fórum fenntartását illeti, és szívesen vállalom a regisztrációs költségeket. Annak ellenére, hogy most vesztettem el az állásomat. Pár ezernyi tartalékom még van, akár erre a célra is.
Ez nem szükséges.
Egyáltalán, miért kell itt politizálni? Ez a Kozmofórum, ahol politikának helye nincs.
Ezzel én egyet is értek.
Egyben buzdítalak a többi topikban való közreműködésre.
Nélküle pedig üres ez a fórum.
Természetesen mind szeretnénk ismét itt látni Dgy-t, és bár igaz hogy az én ismereteim köre és írásképességem is töredéke az övének, de azért ez így ebben a formában kissé rosszul esik.
Egyébként ha félre nem értem a helyzetet, elsősorban a kialakult hangnem okozta a problémákat, de Laci talán maga is tisztában van a temperamentumosságával.
És akkor most hangozzon el itt a legpolitikaibb kijelentés amit tenni szándékozom:
Lacinak annyival szeretném kijavítani egy korábbi állítását, hogy bár igaz hogy 2015-től fogva európaszerte meglehetősen egyértelmű trend jelent meg, de ez alól -a közvélekedéssel ellentétben, már amennyire ezt lehet mérni- nem a németek, és nem is a svédek jelentik a kivételt, hanem a portugálok.
De most mindezt hagyjuk a hátunk mögött.
Az első hozzászólásomat ezen a fórumon nem egészen egy évvel ezelőtt, 2016.12.25-én írtam. (
http://www.kozmoforum.hu/viewtopic.php?f=25&t=284)
Majdnem napra pontosan 102 évvel azelőtt, egy egészen csodálatos dolog történt a frontokon.
Minden egyetlen ember egyetlen gondolatával kezdődött, azzal hogy: "Legalább ezen a napon ne lőjünk egymásra!".
Akkor és ott, a háború véget ért. Legalábbis egy pár napig.
Ez nem is volt olyan borzasztóan régen, és bizonyosan mindannyiunknak voltak olyan déd- vagy ükszülei, akik adott esetben átélték ezt.
Akkor sokkal rosszabb dolgokat bocsátottak meg egymásnak az emberek mint amit puszta szavakkal lehet tenni.
Amit ki akarok ebből hozni, az az hogy létezik megbocsátás is, meg azt, hogy az élet csakugyan megy tovább.
Ami történt a fórumon, megtörtént. A továbbiakban rejtse a jótékony feledés homálya, mindenki részéről.
Noha nem szoktam a szimbolikus dolgoknak nagy jelentőséget tulajdonítani, legyen most mégis úgy, hogy dec.25.-én veszem át az adminisztratív pozicíót.
Akkor talán véget ér ez az állapot is.
Megértéseteket köszönöm.
