>>Ha egy programban valahol egy változó (vagy együttható) esetében végtelen értéket szeretnénk behelyettesíteni, akkor:
i) a szóban forgó programozási nyelv vagy alkalmas szimbolikus számításra (ez esetben a nyelv dokumentációjában van megadva hogy hogyan kell definiálni), vagy
ii) a szóban forgó programozási nyelv nem alkalmas szimbolikus számításra. Ez utóbbi esetben nagyon általános stratégia, hogy a végtelen helyett "elég nagy" számot írunk. Az "elég nagy" akkor "elég nagy", ha további növelésével a megoldás nem, vagy elhanyagolható mértékben változik. (Feltételezve hogy egyáltalán fennáll a konvergencia).
Ez egyúttal az ellentmondások kiküszöbölésére is alkalmas általános szemlélet. Ha ellentmondáshoz jutunk (korai renormálás), akkor szabályokat kell megadnunk arra, hogy az ellentmondást implikáló formulákat hogyan interpretáljuk, és ez minden esetben a (logikai, speciálisan fizikai) modell bővítésével jár (Dirac és a gyökvonás esete). Nincs gond, ha négyzetgyök alatt -1 van, új "létezési" státuszt vezetünk be, ez a komplex számoknál egy új tengely, és az ellentmondáshoz vezető konkrét bizonyítást elkerüljük az új formalizmussal (-1 gyöke már nem az R-ben keresendő).
Ez általános módszer, és logikai tétellel vissza is térhetünk az eredeti, kiírt feladathoz, és eldönthetjük az igazságértékét, vagy megoldhatjuk azt.
A Riemann-hipotézis remek példa, mert ha megpróbáljuk megoldani, akkor a C-n vélhetően nem sikerül, de lesz olyan vektortér, amelyen igen (a vektorteret definiálhatjuk úgy, hogy az RH igaz legyen rajta, és definíció szerint lehet hamis is, amelyik sikerül; a tér definíciójának része ekkor az RH igazsága, vagy hamissága) és a matematikai objektumok eliminációjával ennek a térnek a szerkezetét óvatosan közelítjük a C-hez, eltávolítjuk és változtatjuk a feltételeket, és ellentmondás (a vektortér-transzformáció) esetén az RH nem igaz, ha nem mutatkozik ellentmondás, akkor az RH igazságának megőrzésével a C-n vagyunk.
A fizika metamatikája némiképp rugalmasabb, nem mindig kiírt feladatokkal van dolgunk, az elméleti matematikai objektumok változtatásának kissé (nem túlzottan azért) nagyobb a szabadsága (quark confinement, QG).